A GMO az angol ’genetically modified organism’ rövidítése, ami genetikailag módosított szervezetet jelent. A GMO-k létrehozása egy biotechnológiai módszer, melynek során egyes élőlények genetikai állományát megváltoztatják, más élőlények génrészleteit illesztve be. Ezek a génrészletek bizonyos jellegzetes tulajdonságokért felelnek, így a GMO élőlényeket mesterségesen új tulajdonságokkal ruházzák fel. Olyan élőlényeket lehet így létrehozni, melyek a természetben nem léteznek. Ilyen tulajdonságok lehetnek a szárazság tűrés, fagytűrés, ellenállás valamilyen általános gyomirtó szerrel szemben, vagy akár a növény általi toxin termelése növényvédelmi céllal (Bt kukorica).
A GMO vita az elmúlt másfél évtizedben általában a mezőgazdasági hasznosítás és az élelmiszertermelés kapcsán lángolt fel a biotechnológiai ipar és a környezetvédők között.
A genetikai módosítás pártolóinak érvelése szerint a technológia lehetővé teszi a termésátlagok növekedését, a gyomirtás egyszerű és kevesebb vegyszer szükséges – ez utóbbi érvelés már nemigen áll meg. A növekvő termésátlagok kapcsán az első időkben megjelent az éhezés enyhítése, mint érv, ám ez már akkor sem volt szalonképes, mivel az éhezés nem annyira mennyiségi, mint inkább elosztási kérdés.
A genetikai módosítás ellenzői számos érvet sorakoztatnak fel:
– kialakulnak a totális gyomirtókkal, vagy a toxinokkal szemben ellenálló gyomok (szupergyomok) és rovarok. A gyomirtókból valójában egyre nagyobb mennyiségre lesz szükség azonos hatás elérésére;
– a szél általi beporzás megfertőzhet GMO mentes területeket is;
– a GMO növények és vetőmagok szellemi tulajdont képeznek, tulajdonosaik nagy biotechnológiai cégek (legismertebb képviselőjük a Monsanto). A genetikai módosítás kapcsán merült fel az ’élet szabadalmaztatása’ kifejezés, hiszen ebben az esetben önálló fajták válnak gazdasági társaságok kizárólagos tulajdonává;
– ezek a cégek rendkívül szigorú szerződéseket kötnek a gazdákkal azokban az országokban, ahol egyes GMO haszonnövény fajtákra engedélyezett a termesztés. A gazdák kiszolgáltatottá válnak ezeknek a nagyvállalatoknak, a szerződések kitételeiből eredő jogi viták egész soráról olvashatunk az ilyen témájú könyvekben, tanulmányokban;
– a genetikailag módosított hibridek termesztői minden évben új vetőmagot kell vásároljanak, a múlt évi termésből nem vethetnek;
– a toxin termelő növények, mint a Bt kukorica a hasonló toxin hatóanyagú permetszer engedélyezett mennyiségénél 1 500 – 2 000-szer több toxint termelnek, ráadásul a növényben található toxin a beszántást követően lassabban bomlik le, mint a kipermetezett;
– a GMO-k emberre és általában az élővilágra gyakorolt hatása még kevéssé ismert, ezért alkalmazandó az elővigyázatosság elve;
– az európai élelmiszer fogyasztók általában elutasítják a GMO növényeket, tehát a piac miatt is fontos hazánk számára a jelenleg érvényes GMO mentességünk megtartása.
Mi a helyzet Európában?
Az EU tagállamokban csak államilag elismert fajták kerülhetnek köztermesztésbe. Minden tagállam maga rendelkezik a GMO-król, az EU szabályok csak ajánlások. Ezek a keretfeltételek hosszú és bonyolult eljárásokat eredményeznek és konfliktusok alakulnak ki a különböző országok különböző érdekei miatt. Az EU 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hat éves tilalmat, s egyben megszabta azok szigorú engedélyezési és címkézési szabályait. Ennek ellenére több uniós tagország egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokból nem járul hozzá a genetikailag módosított élelmiszerek behozatalához és forgalmazásához.
A bonyolult erőviszonyokat jól mutatja, hogy a Pinoeer által kifejlesztett 1507 jelű kukorica termesztését 2013 novemberében az Európai Bizottság engedélyezte, majd 2014 januárjában az Európai Parlament nemet mondott rá és felszólította a tagállamokat, hogy ne vegyék figyelembe a Bizottság javaslatát. Európa jelenleg GMO tekintetében viszonylag tisztának mondható, ám folyamatos a harc a forgalmazói lobby és az ellenzők között.
Zöld érzületű külső megfigyelő számára az látszik körvonalazódni, hogy a genetikai módosítás a mezőgazdaság monopolizálásának, a nagytőke érdekek érvényesítésének egyik fontos eszköze, mely kiszolgáltatottá teszi a gazdálkodókat. A technológia ugyanakkor lényegénél fogva veszélyeket hordoz magában, annak hosszú távú hatásait még korántsem ismerjük.
A genetikai módosítás veszélyein túl, a környezetkímélő, vagy ökológiai gazdálkodás eredményeinek ismeretében továbbra is aktuális a kérdés: mit kínál nekünk a GMO technológia, ami nélkül ne tudnánk meglenni?
