Környezeti szempontból vizsgálva az atomenergia erősen vitatható technológia. Bár pártolói szerint nem szennyez, a veszély, amit a nukleáris technológia magában hordoz, nehezen hasonlítható össze másfajta környezeti kibocsátásokkal. Mennyi másfajta szennyezéssel ér fel vajon, ha egy országrész lakhatatlanná válik? Kifejezhető-e pénzben az emberi egészségkárosodás, a korai halálesetek, vagy a genetikai mutáció, a születési rendellenességek?
Az atomenergia soha nem lesz teljesen biztonságos, sőt, a híresztelésekkel ellentétben nem is olcsó. A működtetése egy lehatárolt időszakban lehet olcsó, de ha a teljes életciklus költségeit nézzük, akkor igen költséges termelési mód (lásd atomtemető).
Az atomenergia másik komoly hátránya, ha pl. a paksi bővítést nézzük, hogy elvonja a forrásokat ésszerűbb, környezetbarát alternatíváktól, mint az energiahatékonyság növelése, vagy a megújuló energia hasznosítása. Ha a termelési oldalt hatalmas mértékben bővítjük, kevés a motiváció az energiahatékonyságra. Energiagazdálkodás szempontjából a jövő sokkal inkább az intelligens megoldások felé mutat, mintsem a gigantikus és környezeti szempontból veszélyes nagyberuházások, kapacitásbővítések felé.
Az energiahatékonyság értelmezhető az energiatermelés oldalán (egységnyi energia-hordozó felhasználásával mennyi energiát nyerünk ki), illetve a fogyasztói oldalon is (egységnyi terméket, vagy szolgáltatást, pl. lakásban meleget, vagy világítást mennyi energiával állítunk elő). Értelmezhető országos szinten is, azaz egységnyi bruttó hazai terméket (GDP-t), mennyi energia felhasználásával állít elő egy ország gazdasága.
Szükségleteink és igényeink kiszolgálására környezeti szempontból az energiahatékonyság az egyik legjobb megoldás, hiszen valójában nem energiára van szükségünk, hanem melegre, fényre, élelmiszerre, mobilitásra. Ha ezeket a szükségleteket alacsonyabb energiafogyasztással is ki tudjuk szolgálni, akkor ésszerű úgy tennünk.
Az energiahatékonyság hazánkban nem kap kellő figyelmet és támogatást, a hangsúly jelenleg is az energiatermelési oldal fejlesztésén van, lásd Paks bővítése. Holott az igényeket úgy is ki lehet szolgálni, ha a felhasználás hatékonyságát növeljük. Ha az energiahatékonyságba fektetnénk ezermilliárd forintnyi összegeket, valószínűleg nem volna szükség további erőműfejlesztésekre, kaphatnánk viszont egy hatékony és versenyképes gazdaságot, valamint alacsony energiaigényű háztartásokat.
Az energiahatékonyságban rejlő lehetőségeknek kiterjedt szakirodalma van, számos területen többszörös megtakarítás volna elérhető a leghatékonyabb megoldások alkalmazásával.
A szén alapú energiahordozókból származó energiát hívjuk fosszilis energiának. Növényi és állati maradványokból keletkeznek levegőtől elzárt bomlás során, évmilliók alatt. Ilyen energiahordozók a szén, a kőolaj, az olajtermékek és a földgáz. Szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotúak, nagy energiasűrűség jellemzi őket. Nem megújuló energiaforrások, felhasználásuk üvegház-hatású gázok kibocsátásával jár. Jelenlegi gazdaságunk és egész életmódunk nagyrészt fosszilisenergia-függő.
Földünk fosszilisenergia-készletei még átlagosan 100 évre elegendők, ebből a kőolaj hozzávetőleg 50 évre, a földgáz 60 évre, a szén 110-170 évre. A kőolaj könnyen kitermelhető része már elfogyott, így a kitermelés költsége és energiaigénye növekedni fog. A fosszilis energia kora tehát egy rövid virágkor után a végéhez közeledik. A szűkösségnél azonban nagyobb gond, hogy az energiaigényes emberi tevékenységeinkkel (közlekedés, mezőgazdaság, nyersanyag kitermelés, urbanizáció) lassan feléljük természeti környezetünket.
