fosszilis címkéhez tartozó bejegyzések

ökológiai lábnyom

2014.07.02.  ÖKO-Woodoo

Az ökológiai lábnyom fogalom egy mérőszámot takar, amely megmutatja, hogy életmódunk kiszolgálására mekkora biológiailag termékeny területre van szükség. A mutató alkalmazásakor összehasonlítják a számított, virtuálisan használt területet a ténylegesen rendelkezésre álló területtel.

A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. A lábnyom-számítás figyelembe veszi azt, hogy szén alapú (fosszilis energia) fogyasztásunkat mekkora terület elnyelő-képessége képes ellensúlyozni, igényünket legelő- és erdőterületekre, halászati és szántó területekre, valamint beépített területekre. Mindezek összesítéséből számítják ki életmódunk teljes területigényét. Az ökológiai lábnyom számítható egyes emberekre, vagy azok csoportjára, országokra, vagy akár földrészekre. Segítségével megállapíthatjuk, milyen mértékben használjuk túl Földünk természeti erőforrásait.

Az ökológiai lábnyom kapcsán figyelembe kell vennünk azt is, hogy Földünk különböző térségeinek eltérő a biológiai kapacitása, vagyis eltartó-képessége is. Az egyes földrészek lakosságának eltérő életmódja sokszoros különbséget is mutathat, mint ahogyan látjuk azt Afrika és Észak Amerika esetében.

A 2010 évi közlés alapján ízelítőt adunk az adatokból:

Snap_2014.07.04_18h35m56s_001

Forrás: http://www.footprintnetwork.org/en/index.php/GFN/page/footprint_data_and_results/

A mutatót kritizálók azt hozzák fel ellene, hogy nem kellően pontos, számos tényezőt nem vesz figyelembe. Jelentősége mégis abban rejlik, hogy egy nagyon egyszerűen értelmezhető szimbólummal ábrázolja életmódunk viszonylagos területigényét. Megmutatja, hogy erőforrás-használatunk világátlagban és különösen a fejlett gazdaságú országokban nem fenntartható, mivel lényegesen több területet igényel, mint amennyi – a biológiai kapacitást is figyelembe véve – rendelkezésünkre áll.

 

éghajlatváltozás

2014.06.15.  ÖKO-Woodoo

Az éghajlatváltozást szokták globális felmelegedésként is emlegetni, ami egyrészt
megállja a helyét, mivel Földünk átlag-hőmérséklete a meteorológiai mérések
kezdetétől közel 1 fokkal emelkedett. Másrészt viszont az éghajlatváltozás egyes
területeken eredményezhet komoly lehűlést is, tehát csak általánosságban, Föld
méretekben beszélhetünk felmelegedésről.
Az éghajlatváltozás legvalószínűbb oka a légkörben halmozódó üvegházhatású gázok
növekvő koncentrációja, ami a fosszilis energia növekvő használatára vezethető
vissza.
Az éghajlatváltozás valószínű oka, hogy a kis mértékű hőmérséklet-növekedés
felborítja Földünk finoman hangolt éghajlati rendszerét, melyben minden mindennel
összefügg. Éghajlatunk egy végtelen összetevőkből álló rendszer, ezért változásának
pontos menetét lehetetlen megjósolni. Az éghajlatváltozás tehát minden térségben
más-más hatással járhat, illetve általában várható az időjárási szélsőségek
megszaporodása, ahogyan arra az elmúlt évtizedben is számos példát láthattunk.
Az éghajlatváltozás ellen úgy tehetünk, hogy csökkentjük fosszilis-energia-felhasználásunkat, amihez változtatnunk kell életmódunkon. Nem csak a közvetlen
energiafelhasználásunk számít (fűtés, közlekedés, áram felhasználás), hanem az
elfogyasztott termékekben megtestesülő energia és kibocsátás is. A fémtartalmú
termékek esetében pl. az ércek bányászata, a fémgyártás, megmunkálás és szállítás
környezeti terhei.

fosszilis energia

2014.06.14.  Fekete Zsombor

A szén alapú energiahordozókból származó energiát hívjuk fosszilis energiának. Növényi és állati maradványokból keletkeznek levegőtől elzárt bomlás során, évmilliók alatt. Ilyen energiahordozók a szén, a kőolaj, az olajtermékek és a földgáz. Szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotúak, nagy energiasűrűség jellemzi őket. Nem megújuló energiaforrások, felhasználásuk üvegház-hatású gázok kibocsátásával jár. Jelenlegi gazdaságunk és egész életmódunk nagyrészt fosszilisenergia-függő.
Földünk fosszilisenergia-készletei még átlagosan 100 évre elegendők, ebből a kőolaj hozzávetőleg 50 évre, a földgáz 60 évre, a szén 110-170 évre. A kőolaj könnyen kitermelhető része már elfogyott, így a kitermelés költsége és energiaigénye növekedni fog. A fosszilis energia kora tehát egy rövid virágkor után a végéhez közeledik. A szűkösségnél azonban nagyobb gond, hogy az energiaigényes emberi tevékenységeinkkel (közlekedés, mezőgazdaság, nyersanyag kitermelés, urbanizáció) lassan feléljük természeti környezetünket.

témakör: energia és környezet