kőolaj címkéhez tartozó bejegyzések

Üvegházhatás

2014.06.15.  Fekete Zsombor

Az üvegházhatás elnevezés onnan ered, hogy a jelenség földi méretekben hasonló jelenség, mint amilyen az üvegházak felmelegedése.

A Napból érkező rövid hullámhosszú, nagy energiájú sugárzás melegíti a Föld felszínét, majd ez a meleg nagy hullámhosszú hősugárzás formájában hagyja el a földfelszínt. A hő űrbe való kisugárzását egyebek között az üvegházhatású gázok gátolják, mert azok gázrészecskéi nagyobb mértékben verik vissza a hősugarakat. Ez a hő-visszaverés az oka az üvegházhatásnak. Hasonló hatás érvényesül akkor, ha éjszaka felhős az ég és a hőmérséklet nem hűl le olyan mértékben, mint tiszta égbolt esetén.

Az elmúlt évezredek során jól megfigyelhető volt a párhuzamosság a légköri CO2 koncentráció és az átlag hőmérséklet között. Mára tudományos egyetértés alakult ki arról, hogy az üvegházhatást elsősorban emberi tevékenység okozza üvegház-hatású gázok egyre növekvő kibocsátásával. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik legjelentősebb forrása a fosszilis tüzelőanyagok, azon belül is elsősorban a kőolaj alapú üzemanyagok eltüzelése, használata. Jelentős kibocsátást jelent még a mocsarak és tőzegmoha-lápok lecsapolását követő felgyorsult rothadási folyamatok metán- kibocsátása, valamint az ún. ’permafrost’, azaz állandóan fagyott területek (pl. Szibériában) felmelegedés hatására történő lassú olvadása és metán-kibocsátása. További nagy kockázat a tengerek elszennyezése és annak hatására az algák pusztulása, ugyanis a tengeri algák hatalmas tömege nagyon jelentős CO2 elnyelő közeg.

Az üvegházhatást tartják az éghajlatváltozás legfontosabb okának.

A legfontosabb üvegházhatású gázok a CO2, a metán, a CFC-k és a dinitrogén-oxid. Ezen gázok üvegházhatásának erősségét a CO2-hoz szokták viszonyítani, ez alapján

–          a CO2 1-szeres;

–          a metán 20-25-szörös;

–          a CFC-k 15 000-szeres;

és a dinitrogén-oxid 230-szoros erősségű üvegházhatású gáz.

témakör: energia és környezet

fosszilis energia

2014.06.14.  Fekete Zsombor

A szén alapú energiahordozókból származó energiát hívjuk fosszilis energiának. Növényi és állati maradványokból keletkeznek levegőtől elzárt bomlás során, évmilliók alatt. Ilyen energiahordozók a szén, a kőolaj, az olajtermékek és a földgáz. Szilárd, folyékony vagy gáznemű halmazállapotúak, nagy energiasűrűség jellemzi őket. Nem megújuló energiaforrások, felhasználásuk üvegház-hatású gázok kibocsátásával jár. Jelenlegi gazdaságunk és egész életmódunk nagyrészt fosszilisenergia-függő.
Földünk fosszilisenergia-készletei még átlagosan 100 évre elegendők, ebből a kőolaj hozzávetőleg 50 évre, a földgáz 60 évre, a szén 110-170 évre. A kőolaj könnyen kitermelhető része már elfogyott, így a kitermelés költsége és energiaigénye növekedni fog. A fosszilis energia kora tehát egy rövid virágkor után a végéhez közeledik. A szűkösségnél azonban nagyobb gond, hogy az energiaigényes emberi tevékenységeinkkel (közlekedés, mezőgazdaság, nyersanyag kitermelés, urbanizáció) lassan feléljük természeti környezetünket.

témakör: energia és környezet